Kígyók, siklók....

Lampropeltis getulus nigrita

(saját kép)

Nagyon kevés adat lelhető fel erről a fajról. Ezért próbálom azt a keveset is összefoglalni, amit találtam és idővel kiegészíteni az általam tartott 2 nigritánál tapasztaltakkal.

Élőhelye: Andok-hegység, a nyugati és északnyugati Sonora, Mexikó, valamint Dél-Arizóna egy kis területe. Fiatal kori színezetében lehetnek elszórtan sárga vagy fehér foltok, de ahogy nő ezek fokozatosan eltűnnek belőle. Idejük nagy részét elszigetelten magányosan töltik. Ha provokálják, vagy veszélyben érzi magát, farkával csörög, majd odakap. Kiskorában bűzös váladékkal próbál elijeszteni minket, ezt a szokását elnövi ahogy idősebbé válik.

Tartása: Kannibál kígyó, így csakis egyesével tartható, még saját fajtársát is megeszi. Elegendő számára a 100x40x30-as terrárium is, révén, hogy úgy is csak egyedűl fogja lakni. Aljzatnak náluk is nagyon jól működik a csutkaalom. Legyen itatótála, búvóhelye, és egy kis napozó része is a terráriumban, ahol melegedni tud.

Pároztatni csak felügyelet mellett szabad, és kb. egyforma nagyságú állatokat tegyünk csak össze párzani. Hőfokról és páráról sajnos nem találtam semmit, én úgy tartom, mint a gabonasiklókat. Eddig azt tapasztaltam, hogy rejtőzködőbbek, mint a gabonasiklók vagy a patkánysiklók, de még a sinaloae királysiklóktól is. Nagy zabásnak ismertem meg őket, szinte addig esznek, míg kapnak. Még hányni sem hánytak nálam soha vissza, tehát elég strammnak tűnnek. Vedleni is gond nélkül vedlenek. Hajlamosak a harapásra, de szelídíthetőek. Nagyságukról sem találtam megfelelő adatokat, teljesen eltérő méreteket írnak le még külföldi oldalakon is.