Kígyók, siklók....

Vörös királysikló – Lampropeltis triangulum sinaloae

(saját kép)

Élőhelye: Mexikó.

Tartása:  25-28 fok reggel, 22-25 fok éjszaka. Páratartalom 40-65% között. Terráriumát rendezzük be fenyőkéreg, vagy kókuszrost - föld keverékével, de a csutkadara is nagyon jól bevállt aljzat. Tegyünk be számára búvóhelyet, és akkora itatótálat melybe bele tud feküdni.

 Egyike a legszínpompásabb terráriumban tartható siklóknak. Összetéveszthető a korallkígyóval (Micrurus) melynek vele ellentétben erős mérge van. Neve, milk snake, azaz tejkígyó, abból ered, hogy sok van belőlük az istállók környékén, s a régi hiedelmek szerint a tehenek tejét szívják. De ez természetesen nem igaz, az istállókba a rágcsálók miatt jár be. 2-3 éves korában lesz ivarérett, kb. 100-120 cm-re nő meg. Királysikló révén méltán gondolhatjuk róla, hogy kannibál hajlamú, de ők tarthatók együtt, fajtársaikkal, ellentétben a Kaliforniai királysiklóval, vagy a nigritával. Tapasztalataim szerint jó evő, de csak kisebb példányokra vadászik szívesen. Szerintem jóval ügyetlenebb mit a gabonasikló vagy a patkánysikló a vadászatban.